Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ádám

3 éve, mikor Szekszárdra költöztünk eleinte otthon a számítógép/TV előtt töltöttem a szombatjaimat, később Anyukám folytonos nyaggatására kimentem a menhelyre. Azóta egy-két kivétellel (utazás, betegség�) minden szombaton a menhelyen vagyok. 2005. május végén kezdtem el járni a menhelyre. Eleinte csak délig maradtam, 3/4 2-es busszal haza is mentem, aztán egy-két szombat múlva átálltam az 5-ös buszra. Kezdetben a menhelyen töltött időm azzal telt, hogy kutyát simogattam, és ajtót nyitogattam a ki-be járkáló embereknek, plusz vigyáztam, hogy a kutyák bent maradjanak. A helyzet azóta sokat változott, most már sokat segítek Jánosnak (legalábbis szeretném ezt hinni) az etetésben, itatásban� Eleinte csak a kutyák miatt jártam, de azóta nagyon megszerettem az ott lévő embereket. Itt jegyezném meg, hogy nagyon szeretek Janival dolgozni, segíteni és szívesen segítek neki etetésben, itatásban, építkezésben, kajaszedésben, és minden egyébben. Sajnos Jani sokszor bemegy korán reggel dolgozni, így mire kiérek a menhelyre sokszor alig van munka. Szerencsére ott szoktak lenni Attila és Máté, így velük igen jól el tudunk beszélgetni (értsd alatta: szétröhögjük a fejünket és egy csomó hülyeséget kitalálunk). Kedvenc ebem Perec, akit rettenetesen szeretek. Kezdetben egy Molly nevű 3 lábú, Lorához hasonló kutya volt a kedvencem. Őt sajnos elvitték a németek, azóta egy német családnál nagyon jó dolga van. Szerencsére megjelent egy kölyökkutya. Kicsi volt, esetlen és ronda. Azt hittük, hogy a telet nem éli túl. Az udvaron Maci bundáján nőtt fel, de elég sokat volt a konyhában is. Tévedtünk. Az eb túlélte és meglehetősen vad kutya lett belőle. Ő lett a Perec (fogalmam sincs, hogy ki adta a nevét). Perec már kiskorában is elég vad és harapós volt (ezért is szoktuk 'mérges-harapós'-nak szólítani). Már elejétől fogva szerettem ezt a "ronda" kutyát :! Szerintem mióta a menhelyre került én simogattam a legtöbbet (legalábbis szeretném ezt hinni), na de a lényeg, hogy kedvenc kutyámmá nőtte ki magát. Szombatonként sokat nyúzzuk szegényt, és ha nem ejtem ki legalább kétszázszor a "Perec" nevet, akkor egyszer sem. A Mérges-harapós nagyon bátor kutya, szinte minden más ott lévő kutyára morog, de nem tesz kivételt idegen emberekkel sem. Egyszer egy idegen felnőtt embert bokán is harapott (emberünk épp az irodába tartott, már nem tudom pontosan miért, de nem is lényeg). Engem nem szokott harapdálni (ha igen akkor is csak játékból�), ha kutyusom mégis komolyan gondolná a harapást, akkor kicsit ráütök az orrára, így megszokta, hogy a gazdája nem kajának van ott. Sokan mondják, hogy a menhely az egy jó hobbi, de nekem a menhely sokkal többet jelent mint egy hobbi� Úgy gondolom, a kutyák nem tehetnek róla, hogy az emberek kidobálják őket, és nekik is kijár egy normális élet, ezért is próbálok minél többet segíteni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2017 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 112016
Hónap: 816
Nap: 36